(Az előző két menüpontban olvashattatok egy fiúról, az én "hulló csillagomról" Őt ezentúl A-nak fogom jelölni)
Ma A rámírt, elég érdekes kis beszélgetés volt. Mostanában elég sűrűn dumálok az egyik ismerősével ( eddig nem tudtam, h ismerik egymást), és azt mondta nekem A, hogy vigyázzak vele, és ha jót akarok magamnak, akkor ne kezdjek ki vele. Akkor ennyi erővel vele sem kellett volna "kikezdenem". /A barátját ezentúl J.vel fogom jelölni/ J-vel ma dumálgattam, felhívott, és tök jól elvoltunk. Előjött A. Egy Noémi nevű csaj került szóba. Ki az a Noémi? Eléggé meg volt lepődve, hogy nem tudom, ki Ő. Kiderült, hogy az a lány, akivel mostanában smárolós képeket tesz fel A. Kérdezgettem Noémiről, és J véletlenül elköpte magát... Miközben A velem volt, megcsalt Noémivel..Hihetetlen... Nem bírtam megszólalni, bőgni, ordítani akartam! Tisztában vagyok vele, hogy A-nak már nem számítok, de azt hittem, hogy mikor együtt voltunk Ő is szeretett, ezt éreztem, ezt éreztette velem. De ezek szerint ebből semmi nem igaz... Nem szeret és nem is szeretett SOHA. Tényleg csak játszott velem, és tényleg csak
kihasznált! Nagyon dühös vagyok, most utálom! UTÁLOM!! Nem fog tönkretenni, nem fogja elérni a célját. Boldog leszek, NÉLKÜLE! ... -.-" :@ :(
Elveszíteni valakit..Régebben úgy gondoltam,hogy bizonyos dolgokat,személyeket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit ha eljön egy pont,és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel,nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. SOHA TÖBBÉ. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni,mint a halál. És ugyanúgy fáj. Becsukta maga mögött az ajtót,s ezzel a mozdulattal a mellkasomból is kitépte az addig szívnek nevezett,dobogó valamit. Azt mondtam magamnak,hogy mostantól erős leszek,annak ellenére,hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak,hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok annak ellenére,hogy akit szerettem,elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak,hogy mostantól senki miatt nem esek pofára,annak ellenére,hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak,hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakit,annak ellenére,hogy most is sírok,miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni,hogy boldog vagy,nehéz nem próbálkozni,és nem szeretni azt a valakit. Nehéz tovább lépni...mikor úgy érzed,hogy EGYEDÜL VAGY.